Elérhető:

Vučković Amerikában

Bojan Otašević

Vučković Amerikában

Ez egyik legtehetségesebb szerb játékos, Vuk Vučković elérte életének és sportpályafutásának egyik célját. A 21 éves játékos, aki mostanáig a tavalyi év SELAF bajnokának, a Wild Boarsnak volt tagja, rövidesen útra kell az Egyesült Államokba, ahol a Mesa Community College-ban folytatja focis karrierjét.

Mikor és miért kezdtél el focizni?
Akkoriban - két éve -, amikor a Royal Crowns alakult Kraljevoban, egy barátom felvetésére csatlakoztam a csapathoz. Ekkor kezdődött a szerelem, amit a fociedzés és játék iránt érzek. Wide receiverként kezdtem és nagyon boldog vagyok, hogy én szerzetem az első csapatom első touchdownját. Természetesen a kedvenc pontszerzéseim egyike mindig is az a győzelmet jelentő touchdown lesz, amelyet a Pančevo ellen szereztem az utolsó másodpercekben.

Az a meccs sok szempontból fordulópont volt a karrieredben?
Ez így van. Ugyan addig is szereztem már négy touchdownt hivatalos meccseken, de azon a meccsen négyszer jutottam célterületre, volt 200 elkapott yardom és az említett TD-vel megszerezte a Crowns az ötödik helyet a bemutatkozó szezonjában. Ezek után meghívást kaptam a nemzeti csapatba Igor Hoffmann edzőtől.

Amellett a meghívás mellett kaptál egy másikat is, nem?
A fejlődés utáni vágyamtól vezérelve 2005 végén csatlakoztam a Kragujevac Wild Boarshoz. Abban az időben játszottam még két barátságos meccset az eredeti csapatommal és az egyiken, a Pančevo ellen, figyelemre méltó eredményeket értem el - 100 futott, 180 elkapott yard és három touchdown. Később a Wild Boarsszal szerezetem még egy TD-t a Ljubjana ellen, volt még egy pár elkapásom és megnyertük a kupát a SELAF-ban. Kragujevacban wide receiverként kezdtem, de a szezon közepén tight endre váltottam.

Hogyan jött össze, hogy az USA-ban folytathatod a karriered?
Az egész a két arizonai edző, Kentera és Felker első Kraljevo-i látogatásával kezdődött még 2005-ben. Azt mondták, hogy nagyon tehetséges vagyok, hogy folytassam az edzéseket, és hogy amikor egy év múlva visszatérnek kiértékelik, hogy mennyit fejlődtem és megfelelek-e bizonyos amerikai kívánalmaknak. Ez persze nagyon motivált, még keményebben edztettem és még egy személyi edzőt is fogadtam, hogy segítsen a futással, hogy gyorsabb legyek. Rájöttem, hogy ha el akarom érni a célomat keményen meg kell dolgoznom érte.

Abban az időben sokat segített az akkori edzőm a Crowns-ban, Goran Seničić, aki tartotta a kapcsolatot Felker-rel és folyamatosan informálta a fejlődésemről.

2006-ban Kentere és Felker eljött Kragujevacba újra. Akkora már sokat fejlődtem fizikálisan és az egyik edzésen Felker magához hívott és megkérdezte, hogy még mindig akarok-e amerikai főiskolán játszani. Megegyeztünk, hogy amikor visszamegy Arizonába, segít nekem csapatot találni. Nem sokkal később megtudtam, hogy segített bekerülni a Community College Mesa Arizonara, és hogy a csapatukban fogok játszani, a Mesa Thunderbirdsben.

Van már valamilyen információd az új csapatodról?

A csapat neve Mesa Thunderbirds és Division II és III csapatok ellen játszanak. Jó az együttműködésük Division I csapatokkal és értesüléseim szerint sok játékosuk négyéves egyetemen folytatja a játékot. Azok mellett az információk mellett, amiket Felker úrtól kapok, napi kapcsolatban állok Roger Schenks jövőbeni offensive koordinátorommal, aki felkészít a dolgokra Mesa-ban. Ez a két edző fog várni Phoenixben a reptéren és segítenek majd beilleszkedni. A vezetőedzőm Dan Dunn lesz.

A reményeid?
Az első dolog, amit el szeretnék érni az az, hogy elfogadjanak az új csapattársaim és kezdő legyek. Ugyanakkor a legfontosabb dolog számomra az, hogy kapjak egy ösztöndíjat és bedolgozzam magam egy négyéves egyetemre.