Elérhető:

A Wolves ismét Belgrádban

Goran Košutić

Tavasszal a Vukovi és a Wolves Budapesten találkozott az alapszakaszban. Ez volt az első lehetősége a Wolvesnak arra, hogy megpróbáljon visszavágni annak a csapatnak, amely alig 100 másodperc alatt vetett véget legutóbbi szezonjuknak, és mindannak, amit egész évben elértek. Ez azonban, mint 2008-ban sok minden, nem sikerült nekik, a rájátszás azonban már más tészta.

Az 5-5-ös rekord ellenére – ami egészen mást volt, mint a 2007-es idény, amikor csak egy vereséget szenvedtek – bejutottak a rájátszásba, ám az alapszakasz utolsó két meccse alapján a döntőbe való visszatérés elég távoli célnak tűnik számukra. Miután két győzelemmel indították az őszi szezont, a Wolves minden reménye szertefoszlott az északi elsőség megszerzésére, amikor kikaptak előbb a Gladiatorstól,majd Monarchstól, mely addig mindössze két meccset nyert csak.

„Ez nem ugyanaz a csapat, mint tavaly. Több kulcsjátékosunkat elvesztettük, akiket a többi csapatrészből felhozott fiatalokkal próbálunk pótolni, nekik azonban még fel kell nőniük ehhez a szinthez. Ez az első idényük, így türelmesnek kell lennünk velük. Az utolsó két meccs megmutatta, hogy mennyire erős liga a CEFL… Mindkét meccsen kicsit indiszponáltak voltunk. Már biztos volt a helyünk a rájátszásban, és a többségünk már az elődöntővel foglalkozott. Ezek a vereségek ráébresztették a csapatot, hogy keményen kell dolgoznunk” – mondta Piros Krisztián, a Wolves elkapója.

Az egyik új fiú a csapatban a fiatal irányító, Bencsics Márk – ő és Lendvai Attila vezetik a tavalyhoz képest kicserélődött Wolves offense-t. Mivel egyikük sem hozza azt a szintet, mint tavalyi elődjük, nagyobb szerep hárult Pirosra és a többi elkapóra az offense-ben.

„Az, hogy milyen szezonom van, csak másodlagos a csapat sikere mögött. A lehető legtöbb ponttal akarom segíteni a csapatomat – 11 TD-t szereztem eddig, 8-at elkapásból, 3-at punt returnből –, a lényeg, hogy a végén mi nyerjünk. Ha egy játékos a csapat elé helyezi magát, akkor összedől minden… Jó játékosaink vannak, akik kitettek magukért a szezon során. Nélkülük én sem lennék ilyen eredményes.”

Bár a két csapat újabb összecsapásai mindig kicsit feledtetik a tavalyi döntőt, mégsem vagyunk még ott, hogy azt mondhassuk, ami tavaly történt a fináléban, nem számít. Alig egy éve volt, amikor a Wolves egy olyan meccset vesztett el, ami már szinte a zsebükben volt – Piros Vasyl Jordantől érkező 78 yardos touchdown elkapása 20-0-s előnyt jelentett nekik, de innen minden elromlott számukra.

„A Vukovi nagyon jó csapat. Nagyon elszántak a játékosaik, és a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy az utolsó másodpercig tudnak küzdeni, és éppen ezért szeretek ellenük játszani.”

A tavalyi csatlakozása óta a Wolves 0-3 a Vukovi ellen. Tavaly a belgrádi döntő előtt csak egy vereségük volt, egy olyan mérkőzésről, ami inkább a presztízsről, mint a tétről szólt, hiszen a harmadik számú irányítójukkal léptek pályára. Idén sok dolog más – a Vukovi még mindig az egyike a két domináns csapatnak, a Wolves azonban már nem. Szombaton négytől a Wolves lesz az esélytelenebb, nem úgy, mint tavaly, a lehetőségük azonban megvan arra, hogy megfordítsák a dolgokat – ezúttal a jó irányba.